Peres Hunor honlapja

LEGSZEBB  VERSEIM

 

FOHÁSZ

Az égre emelem két szemem.
Veled vagyok Istenem.
Csak egy csepp vagyok a tengerben,
Mégis fontos vagyok a szemedben. 

ÁLOM

 

Egy csendes éjjelen.
Álomba merült két szemem.
A múlt már nem fájt,
A jelen terhe nem nyomasztott már.

 

A SZERETET ANGYALA

 

Itt vagyok most Jó Uram. 
Hozzád vezetett az utam.
Rögös út volt az enyém.
Túl sok sötétség, kevés fény.

 

Szeretnék találkozni Veled, 
Szeretném érinteni a lelked.
Csak két percet, nem többet,
Szeretnélek látni, mielőtt elmegyek.

Más vagyok, nem tagadom, 
Nem tehetek róla, felvállalom.
Én mindig szerettelek,
Sokszor féltettelek. 

Nem azt kérem, hogy szeress,
Csak azt kérem, ki ne nevess.
Szeretnék találkozni veled,
Mert veled jó az élet.
édes Istenem!

2017. december 20.

 

 

A  JEL

Beköszöntött egy új esztendő,
Rossz emlékeket nyelje el az emésztő.
Arcodon legyen minden nap mosoly,
Ne legyél soha lelki fogoly.

 

Simogasd az embereket szép szavakkal,
Ne legyen a lelked tele haraggal.
Te legyél a szikla, kapaszkodjanak beléd,
Isten országa tárul majd eléd.

 

Vigasztalj és bátoríts másokat,
Így szerzel igaz barátokat.
Légy te a példa, a jel,
Amely azt hirdeti:
Isten országa közel!

 

2013. január 16.

 

 

VÁLTOZÁS SZELE

 

Amikor szomorúságnak völgyében jár a lelked,
Amikor kilátástalannak tűnik az életed,
Amikor félelem uralkodik feletted,
Amikor mások döntenek helyetted.

 

Ne várj nagy csodákra az életedben,
Maradj mindig hitben és reményben.
Az Isten ott van melletted,
Szorosan fogja a kezed.

 

Hozzád is elér a változás szele,
Megérint majd Isten kegyelme.
Leteszed a terheket,
Lelkedet eltölti a szeretet.

 

Isten szava legyen csak ajkaidon,
Magatartásod jó példaként szolgáljon.
Ha megzavar a nagy kisértő,
Hivatkozz Jézusra, Ő a megmentő.

 

Ha bántások érnek,
Felemésztenek a sérelmek.
Emelkedj felül mindenen,
Célod csak megbocsájtás legyen.

 

Köszönd meg, amit kaptál,
Magadból csak jót adjál.
A múltadon legyen lakat,
Isten életednek új értelmet adhat.

 

2013. szeptember 11.

 

 

 

ÚJ ESÉLY

 

Eljött már a reggel,
A nap most kel fel.
Új esélyt kaptam.
Folytassam vagy abbahagyjam?

 

Nehéz a döntés, tudom,
Bárhogy döntök, azt vállalom.
Életemre nézve egyértelmű a folytatás,
Másnak lehet, ez nagy vállalás.

 

De én már döntöttem.
Életemet Istennel élem.
Lassan körülvesz a világ zaja.
De bennem megmarad Isten szava.

 

Így haladok a cél felé,
Boldogan állok majd Isten elé.
Ő azt mondja: Gyermekem, visszajöttél.
Minden küldetést befejeztél.

 

2013. május 8.

 

 

EGY VALÓSÁGOS ÁLOM

 

Egy csendes hajnalon
Csodálatos álmot láttam egykoron.
Az Úr fogta meg a kezemet,
S megérintette a lelkemet.

 

Szép zöld pázsiton járatott,
Lelkemben békesség és nyugalom honolt.
Éreztem testem könnyedségét,
Elmém frissességét.

 

Ott voltam az Úr mellett,
S láttam, hatalma van mindenek felett.
Járhattam a fényben,
Részesültem az örök reményben.

 

Szerettem volna kérdezni,
Válaszokat vártam, amiket meg akartam érteni.
De az Úr már tudta előre, mit fogok kérdezni,
S így válaszolt csendesen: Majd meg fogod érteni.

 

De én továbbra is kérdeztem, és faggattam,
Életem fájó pillanatira válaszokat akartam.
Ekkor az Úr rám mosolygott,
Majd megnyugtatóan így szólt:

 

Az élet egy nagy utazás,
Az út nem nehéz, ha van egy útitárs.
Több bánatot adtam neked, mint örömöt.
De tudtam, egyszer megköszönöd.

 

Én mindvégig ott voltam veled,
Támogattalak, és erősítettem a lelked.
Veled voltam, amikor senki más
Úgy, mint egy hűséges útitárs.

 

Nagy terveim vannak veled, gyermekem
Mert tudom, hogy te bízol bennem, és szeretsz engem.
Te csak tarts ki mellettem,
Én soha nem engedem el a két kezed.

 

Eljött a reggel hamarosan,
Új reménnyel szívemben elkezdődött a nap lassan.
Minden percet boldogan élek át,
Mert tudom, a Jó Isten vár rám odaát.

 

2012. augusztus 14.

 

 

 

HA BÚCSÚZNOM KELL

 

Amikor földi utam véget ér,
S megszűnik majd idő és tér.
Amikor itt kell hagynom mindent,
Nem aggódom, mert mindent elrendeztem.

 

Ne sírj értem, ha mennem kell,
A búcsuzásra készülj fel.
Kérlek, engedj majd el,
A szeretet majd felemel.

 

Most még bánat járja át lelkedet,
Többé nem foghatom két kezedet.
Én most elmegyek,
Tudom, jó helyen leszek.

 

Amit tudtam, megtettem,
Teljes volt az életem.
Boldog voltam melletted,
Nem mutattam ki, ha szenvedtem.

 

Valaki vár engem odafenn.
Tudom, Nála megpihen az én lelkem.
Járok majd az örök fényben,
Vigasztaljon majd a viszontlátás reménye.

 

2012. június 19.

 

 

 

KÖSZÖNÖM !

Amikor lelkem sötét alagútban járt,
A szívemet bánat és keserűség járta át.
Amikor oly távol volt a fény,
Lelkemet mardosta a keserű tény.

 

Amikor kínn volt létezésem minden perce,
Hagytam, hogy a keserűség lelkemet feleméssze.
Amikor csak léteztem, de nem éltem.
S a holnaptól nagyon féltem,

 

Amikor úgy éreztem, napról napra kevesebb vagyok.
S keservesen kérdeztem: az Isten is magamra hagyott?
Köszönöm, hogy imádkoztál értem,
Erősítettél, mikor már nem reméltem.

 

Köszönöm, hogy bíztál bennem,
S fogtad a két kezem.
Bátorítottál, hogy ne adjam fel,
Mert nekem győznőm kell.

 

Köszönöm, hogy törödtél velem,
Gyengéd szavakkal simogattad a lelkem.
Megmutattad, hogy van még remény,
Közel van már a fény.

 

Köszönök mindent, amit neked köszönhetek
Köszönöm, hogy visszakaptam hitemet.
A bajban igérem melletted leszek,
Szorosan fogom majd a két kezed, ahogy te is tetted.

 

2012. május 15.

 

 

 

IMA A JÖVÕÉRT

Hajdan évekkel ezelõtt,
Békesség és szeretet uralkodott a föld fölött.
Nemzetiségek és vallások együtt éltek,
Egy szebb és boldogabb jövõbe reménykedtek.

 

Reménykedtek és hittek.
Becsületre és tisztességre neveltek.
Egy új világért harcoltak,
Amit majd ránk hagynak.

 

Õseink álma valóra vált,
Most egy új világ vár ránk.
Egy szép korszakban élünk,
Ahol semmitõl se kell félnünk.

 

Mindenünk megvan amire csak vágyunk,
Mégis néha háládatlanok vagyunk.
Pedig szeretni és tisztelni kéne egymást
Fogadjuk el egymást, mint embertárst.

 

Ne tegyünk különbségeket az emberek között,
Hisz mindnyájan egyenlõk vagyunk Isten színe elõtt.
Tegyük szebbé az életünket,
Építsük együtt a közös jövõnket.

 

Nálunk van jövõnk kulcsa,
Csak tõlünk függ a jövõnk sorsa.
Õrizzük és ápoljuk ezt a világot,
Mert benne nekünkoly sok megadatott.

 

Ne pusztítsunk és ne romboljunk,
Mielõtt cselekednénk, gondolkozzunk.
Gondolkozzunk azon, hogy mi a jó.
Ne váljunk önzõkké, mert minden ember halandó.

 

Harcoljunk a szabadságért.
Tegyünk meg mindent a szabad életért.
Harcoljunk, mert van miért.
Gyerekeink és unokáink sokkal szebb jövõjéért.

 

1998. Szeptember 17.

 

 

 

 

LEOMOLHAT MINDEN FAL ?!

Mindnyájunk életében létezik egy kor,
Amelyet gyerekként átéltünk egykor.
A gondtalanság és a játék még egybefolyt,
Ez a két dolog jellemezte ezt a kort.

 

Akkor még tisztán láttuk a világot,
Fûztünk is hozzá számtalan sok álmot.
Azt reméltük, hogy egyszer álmaink valóra válnak,
S ezek az álmok sikerrel járnak.

 

A szüleink mindenben mellettünk álltak,
S ezzel támaszfalainkká váltak.
Egy támaszfal amely téged erõsen tart,
Amely szeretetet és megértést ad.

 

Felhõtlen gyerekkorunkat nekik köszönhetjük,
Õk adtak életet és õk neveltek, ezt ne feledjük.
Nekik sok türelmük volt hozzánk,
Legyen nekünk is megértésünk a szüleink iránt !

 

Osszuk meg velük mind azt amink van,

Osztozzunk az örömükben, bánatukban.

Lessük ki a gondolataikat,
Valósítsuk meg az álmaikat.
Szálljunk magunkba és gondolkozzunk:
Náluk nélkül mit ér a sorsunk?

Életünk nélkülük oly üressé váll,
A szívünk csupa emléktár.
Egy emléktár, amely kedves emlékekkel van kirakva,
S csak ekkor jövünk rá, hogy magunkra vagyunk hagyva.

 

1998. Október 21.

 

 

 

ÉVVÉGI ISKOLAI KÖSZÖNTÕ

 

Beköszöntött a nyár eleje,
Itt a vakáció ideje!
Lassan végetér az iskola,
A tudomány édes otthona.

 

Mennyi szép emlék fûz hozza,
A tanulás élvezetét elénkbe tárja,
Szeressétek az iskolát!
Dobbanjon fel szívetek, ha meghalljátok a csengõ hangját!

 

Mily fájó búcsút venni tõle,
Minden kis emlék öröm belõle.
Öröm volt az osztály fénylõ csillagát hallgatni,
Vele öröm volt tanulni.

 

Ez a fénylõ csillag sose szûnt meg csillogni,
Nekünk mindent megpróbált átadni.
Sikerült megszerettetnie velünk magát,
S ez által az oly fontos iskolát.

 

Köszönettel tartozunk,
Õ által okosabbakká váltunk.
Köszönet a sok jóért,
A határtalan türelmükért.
Köszönetet mondunk most mindnyájan

A szeretetünk határtalan.

1999. Március 12.

 

 

HA ÉN MADÁR LENNÉK

Én szeretnék madár lenni,
A felhõk fölött repülni.
Elrepülnék országok fölött,

 

Ott lennék minden árva gyerek mellett.
Én segítenék minden embernek,
Elbámulnám a játszadozó gyerekeket,
Ó, ha én madár lennék minden árva gyereket felkarolnék

 

Ha én madár lennék,
A házak ablakába csicseregnék.
Megkopogtatnám az ablakokat,
Kitalálnám a gondolatokat.

 

Ha én madár lennék,
Egész nap repülnék.
Sose fáradnék el,
Csak szállnék fel, fel, fel.

 

1992. Augusztus 4.

 

 

 

AZ ÉLET ALKONYÁN

Életednek alkonyán,
A világ állsz ártatlanul, tétován.
Nagy döntések hajnalán,
Semmit sem látsz tisztán.

 

Kérdések fogalmazódnak meg benned,
A válaszok forgatagában el ne tévedj !
Mindig kövesd az ösvényt,
Nehéz napokon el ne veszítsd a reményt !

 

Ha majd eljön az idő,
Amikoe úgy érzed, hogy csak valakivel szép a jövő.
Józan értelem és érzelem verzéreljen,
Vár rád az igazi szerelem.

 

Elérhető minden álom,
Ne add fel semi áron !
Harcolj az álmodért,
Adj hálát mindenért.

 

Élvezz minden percet,
Mikor nem tudsz adni semmit, adj szeretet.
Boldogan éld az életedet,
Ne károsítsd az értelmedet !

 

Sose sajnáld azt, ami már elmúlt
Hiszen az már feledésbe fult.
Segíts mindenkinek,
Boldogan éld az életet !

 

2001. Szeptember 29.

 

 

 

ÉLETÜNK ÉRTELME

Könnycseppek húllanak a földre,
Szomorúság vagy boldogság látható jelképe.
Könycseppek áztatják a földet,
Epekedve várják a szárító szeretet.

 

Könnyet ejtünk, ha bánatunk van,
Kilátástalannak tűnő gondjainkban.
Akit szerettünk eltávozik messzi földre,
Könnet ejtünk, mert még nem búcsúztunk el tőlle.

 

Könnycseppek húllanak a földre,
De hol van a jővőbe vetett hitünk reménysége?
Amikor valaki megfogja a két kezed.
Talán így könnyebb az életed ?

 

Ha valakire számíthatsz a mindennapok viharába,
Ekkor talán már öröm könnyek csillognak a szemed sarkába.
Valaki mindig veled van és segít neked ha kell,
Csak fogd össze a két kezed és kérj, de tiszta szívvel.

 

Kérj Tőlle áldást, és türelmet,
Hogy még sokáig fogják a két kezed.
Mert Ő életünk értelme.
Mit érne az életünk Nélküle?

2005. Február 5.

 

 

 

ŐK IS KÖZTÜNK ÉLNEK

Ha eljön az ősz, a madarak útra kelnek,
Egy melegebb éghajlat felé igyekeznek.
Nem menekülnek, csak eltávoznak,
Az itthon maradt társaiktól elbúcsuznak.

 

Nem mehetnek velük,
Pedig repülni könnyebb együtt.
Egykor egyformán kapták a táplálékot,
Nem volt kivétel, mindegyik testvér volt.

 

Idők multán a helyzet gyökeresen megváltozott,
A társaság tagjaira rácseppent egy folt.
Egy folt, amely sok mindent megváltoztatott.

Sokakat másokká tett, mint amilyen hajdan volt.

 

A testük a földhöz van kötve,
De lelkük szabadon száll a fellegekbe.
Gondolatban a társaikkal együtt vannak,

Örömben és bánatban együtt osztoznak.

 

Néha elfogja őket is a kalandvágy,
Ilyenkor nagy fontosságot kap minden tárgy.
De végül a lélek megnyugszik,

A lángoló kaland tűze kialszik.

 

Így élnek a mindennapok sodrában,
Egy-egy álomvilágban.
Gyermeki szeretettel, távol a mától,
Messze a való világtól.

 

2004. Október 23.

 

 

 

PISLÁKOLÓ GYERTYALÁNG

Valahol fellobbant egy gyertyaláng,
Parányi fénye sokaknak örömet kínált.
Kezdetben a láng pislákolva égett,
Féltő kezek fogták körül, megfékezve a szelet.

 

Csak így éghetett tovább a láng,
Mások szeretete erősítette a fáklyát.
Sok szél fújta már,
Mások segítségével mindig talpra állt.

 

Eképpen világított másoknak,
Tőle csak fényességet és melegséget kapnak.
Egyebet nem tud nyújtani,
A szívekben melegséget tud árasztani.

 

Ez számára az élet öröme,
Hogy mások szívét melegítse.
Mert ez csak egy múló állapot,
Egyszer megtalálja a boldogságot.

 

S ha véget ér a nagy utazás,
Lángja megnő, mert már nem érheti több bántás.
Örökre fényesség borítja majd az eget.
Lelke örök megnyugvásra lelhet.

 

2006. december 3.

 

 

 

MÚLT, JELEN, - JÖVŐ?

Az új kezdet elérkezett,
Őseink álma beteljesedett.
Amiért ők harcoltak, az most valóra vált,
Szemük előtt a mi boldogságunk állt,

 

Ők még hittek a jövőben,
Reménységük sokszor elveszett a ködben.
Mégsem adták fel,
Példájuk nekünk követnünk kell!

 

Szép új világ itt vagyunk,
Ami velünk történt, magunk mögött hagyjuk?
Most csak előre nézzünk,
A múltat el kell felednünk !

 

Nagy célokat kell kitűznünk,
Megvalósításán közösen részt veszünk?
Gyerekeink nevelése a cél,
Sok ember erről megfeledkezik, s kitér.

 

Pedig ez a legszebb feladat,
Hanyagságunkból súlyos bajok adódhatnak.
Ne legyen késő ráébredni, hogy tévedtünk,
Más utakon jár a gyerekünk.

 

Céltalanság jellemzi a fiatalságot,
Elérhetetlennek tekintik a boldogságot.
Pótló szerekhez folyamodnak,
Így próbálják elérni, amire vágynak.

 

Büszkén és elhitten élik életüket,
Így rejtik el félelmüket.
Néha olyanok, mint a bárányok az akolban,
Máskor pedig, mint éhes farkas a tyúkolban.

 

Leki egyensúlyhiányban szenvednek,
Magukba zárkózva, szeretet után epekednek.
Ha ezt megadhatjuk nekik, ne késlekedjünk vele,
Mutassunk nekik jó példát, s adjunk nekik szeretet.

 

Sose késő, hogy jóvá tegyünk mindent,
Felejtsük el a múltat, tegyük szebbé a jelent!

 

2007. Jánuár 5.

 

 

 

KARÁCSONY

Ünnep van a világon,
Érkezőben Karácsony.
Kidíszítve minden otthon,
Béke és öröm az arcokon.

 

Társalognak a felnőttek,
Játszadoznak a gyerekek.
Mindenki örömére,
Fehér hó hull a térre.

 

Félretéve minden bánat,
Szeretet és béke van minden házban.
Sürgés-forgás a honyhákban,
Várakozás a szobákban.

 

Minden gyerek azon van,
Milyen lesz a fenyőfa?
Lesz-e rajta édesség,
Alatta meg ajándék?

 

Elmúlik minden harag,
Megkondul minden harang.
Az emberek templomba mennek,
A gyerekek énekelnek.

 

Világunk ünneplőbe öltözve,
Érkezőben a Szent Este.
Szeretet uralkodik a világon.
Így szép a Karácsony.

 

1998. december 20.

 

 

 

EGY ÉRTÉKES KINCS

Felbecsülhetetlen kincsnek vagyunk részesei,
Amit sokan nem tudnak értékelni.
Ez a kincs emeli ki az embereket,
Csodálatos dolgokra képes az ember,
Ha a szívében él a szeretet.

 

Sokféle szeretet létezik ezen a földön,
Egy felemelő érzés, ami belülről jön.
Szeretünk, és szeretnek bennüket,
Ez teszi szebbé az életünket.

 

De egy szeretet se olyan lángoló és kitartó,
mint amit az édesanyánk iránt érzünk, mert az állandó.
Elválaszthatatlan lánc fűz össze,
Neki csak érted dobban a szíve.

 

Ha fáradt szemeivel rád tekint,
Szeretett gyereke leszel megint.
Érett emberként járjuk a magunk útját.
De sokszor megfogadjuk édesanyánk tanácsát.

 

Ha kilátástalannak tűnik az életünk,
Egy jó szavától a bánatunk tovatűnt.
Ezt a kincset értékelnünk kell,
Szeretete irántunk sose múlik el.

 

Kíméljük és óvjuk meg mindentől,
Kérjünk egészséget az eljövendőtől.
Hogy maradhassunk még sokáig ővele,
Ő legyen támaszunk most és mindörökre.

 

1999. április 26.

 

 

 

ELTELT EGY ÉV

Eltelt egy év,
Az ember ilyenkor oly sokat remél.
Az új év küszöbén állunk,
Egymásnak minden jót kívánunk.
Bort, búzát, békességet, s hozzá jó egészséget.

 

Ezt kívánom én is e napon.
Imádkozom, hogy kívánságom valóra váljon.
Ó Istenem, nézz le földre.
Adj áldást a Magyar népre.

 

Hiszen Nélküled elveszünk,
Kérünk légy mindig velünk.
Szüntesd meg a gyülöletet,
Szívünkbe adj szeretetet.

 

Ne szóljanak a fegyverek,
Ne haljanak meg ártatlan gyerekek.
Adj egy boldogabb jővőt,
Az emberek arcára adj örömöt.

 

Nélkülözni ne kelljen,
Mindenünk meglegyen.
Védelmezd a szegényeket,
Karold fel a betegeket.

 

Kérlek, ezt add meg nekünk,
Békében és szeretetben éljünk.

 

1998. December 27.